Az európai szabványos tápkábelek maximális névleges áramerőssége általában 16 amper (A). Ezt a besorolást számos tényező határozza meg, beleértve a biztonsági megfontolásokat és az elektromos szabványokat. Ennek meghatározása a következő:
1. Vezeték mérete (vezetőmérő): A tápkábelben lévő vezetékek keresztmetszete kritikus tényező az áramvezető képesség meghatározásában. A vastagabb vezetőknek kisebb az elektromos ellenállása, ami azt jelenti, hogy kevesebb hőt termelnek, amikor áram folyik rajtuk. Az európai szabványos tápkábelek jellemzően rézvezetőket használnak kiváló elektromos vezetőképességük miatt.
2. Hőmérséklet-emelkedés: A biztonság érdekében a tápkábeleket úgy tervezték, hogy korlátozzák a vezetékek hőmérséklet-emelkedését normál működés közben. Ez kulcsfontosságú a tűz vagy a kábel sérülésének elkerülése érdekében. Az európai szabványok meghatározzák a maximális megengedett hőmérséklet-emelkedést különböző üzemi körülmények között.
3. Feszültségesés: A tápkábelek felelősek az elektromos áram továbbításáért a forrásból a csatlakoztatott berendezéshez. A túlzott feszültségesés a berendezés hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. A tápkábel névleges áramerőssége úgy van megválasztva, hogy egyensúlyba hozza a megengedett feszültségesést a hossza mentén a kívánt áramhordozó kapacitással. Az alacsonyabb névleges áram kisebb feszültségesést eredményezhet, de előfordulhat, hogy nem felel meg a berendezés teljesítményigényének.
4. Biztonsági szabványok: Az európai szabványos tápkábeleknek meg kell felelniük az olyan biztonsági szabványoknak, mint az EN 50525 (korábbi nevén HD 21). Ezek a szabványok különféle követelményeket határoznak meg, beleértve a vezeték méretét, a szigetelés vastagságát és az általános felépítést, hogy biztosítsák a vezeték biztonságát különböző működési feltételek mellett, beleértve a túláram helyzetét is.
5. Nemzeti előírások: Bár létezik európai szabvány a tápkábelekre, az egyes európai országokban további előírások vagy preferenciák lehetnek a tápkábelek besorolásával kapcsolatban. A gyártóknak biztosítaniuk kell, hogy termékeik megfeleljenek mind az európai szabványnak, mind a nemzeti szabályozó hatóságok által megszabott különleges követelményeknek.
6. Alkalmazás: A tápkábel tervezett alkalmazása jelentős szerepet játszik az áramerősség meghatározásában. A szabványos háztartási készülékekhez, például lámpákhoz vagy számítógép-monitorokhoz használt tápkábelek névleges áramerőssége általában alacsonyabb, mivel ezek az eszközök kevesebb áramot igényelnek. Ezzel szemben a nagy teherbírású ipari berendezések vagy nagy teljesítményű készülékek, például sütők vagy légkondicionálók tápkábelei nagyobb áramerősséggel rendelkeznek, hogy megfeleljenek az energiaigényüknek.
Az európai szabványos tápkábelek maximális névleges áramerősségét olyan tényezők kombinációjának figyelembevételével határozzák meg, mint például a vezeték mérete, a hőmérséklet emelkedése, a feszültségesés, a biztonsági szabványok betartása, a nemzeti előírásoknak való megfelelés, valamint az adott alkalmazás, amelyre a kábelt tervezték. Ez az átfogó megközelítés biztosítja, hogy a tápkábelek biztonságosak, megbízhatóak és megfeleljenek a rendeltetésüknek az európai piacon.
Az európai szabványos tápkábel jellemzően egy háromtűs csatlakozóból és egy megfelelő háromeres kábelből áll. A dugasz két kör alakú érintkezőt tartalmaz, amelyek egy vonalban vannak elhelyezve, egy földelő érintkezővel a tetejükön vagy közvetlenül alattuk. A csapok általában sárgarézből vagy rézből készülnek, biztosítva a jó elektromos vezetőképességet.
